Amíg az Állatok, Növények Birodalmában élőkhöz hasonlítgatod(!) magad/másokat és ebből adódóan felettük állónak, különbnek, intelligensebbnek, felsőbbrendűnek érzed magad, addig az egyensúlyra való törekvésed csupán törekvés marad, amit nem leszel képes elérni.
Ez az én személyes észrevételem és nem bírálat. Átmentem ezen én is. Azóta pl. a csigát átsegítem a járdán vagy a földigilisztát a betonról az esőben. Mindezt tiszta szívvel és egészen egyszerűen azért, mert megtehetem. És jó érzés.
"Legközelebb, amikor szándékosan elpusztítasz pl. egy legyet, pókot vagy bármilyen más élőlényt pl. az otthonodban, csak tedd fel magadnak a kérdést: Miért öltem meg? Feltettem magamnak anno én is a kérdést."
Jogosság
Természetesen magát az ölést (is) egy pillanat alatt, végtelen módon meg lehet ideologizálni, hogy miért volt jogos –ezt megtanulhatjuk a médiából- viszont ez az indoklás fejből jön és nem szívből. Megtörtént nálam is. A lényeg nem ez.
Csendesítsd le az elméd és figyeld meg, milyen válasz jön a szívedből, amint tudatosul (!) benned, hogy mit tettél. Ha tudatosult, ne bíráld magad.
Kinyithattad volna az ablakot is neki, hogy éljen tovább vagy szimplán kirakod, ugye?!
csak dönts másként
Amint elkezded felismerni a természetben magad, a csodát, kapiskálni a működését természetessé válik, hogy valamilyen formában együttműködj, segítsd, ápold. Ez automatikusan fog megtörténni, a számodra legkézenfekvőbb módokon.
Comentarios